Leica Point újratöltve...

fotózzunk Leicául? nem kell ehhez Leica! vagy mégis?

Erdélyi népművészeti értékkutatás, első állomás Torocko

Mostanság kevesebbet járok errefelé, ennek több oka is van, de nem erről szeretnék írni.

Forr a dalom…

Erdélyi népművészeti értékkutatás, első állomása Torockó volt. A négy falus kutatásnak az első állomása, ezeket a falvakat az Unitárius közösségek kötik össze, és az az értékmentő munka amit ezekben a falvakban találtunk fel, kerestünk meg és lesznek bemutatva itt Budapesten. Az írásom most mégis másról szól.

Egy olyan helyzet állt elő, hogy kaptam egy Leicás telefont és kénytelen voltam ezzel olyan helyzetbe kerülni, hogy csak ez volt nálam, mint munkaeszköz. Felfedező útra mentem vele. Tehetség, vagyis inkább értékőrző felfedező útra. Ilyenkor bármi előfordulhat, pince, templomtorony, sötét templombelső, szikrázó napsütés, éjjeli éneklés, vagy tűző napon egy menyegzői menet, egy szál lámpácskával megvilágított parasztház szobabelső, zuhogó eső, autóból való fotózás, szénapajtában a lovak között egy lány aki gyönyörűen énekel, és ugyanezek a helyzetek videózásban is. Megbíztam benne, elég merészen. (de most komolyan, egész életemben a legjobb gépeket, legjobb technikát kerestem ahhoz a speciális feladathoz, amiben mindig találom magam.)

Mára már eljutottunk oda, hogy technika annyira fejlődött, hogy egy telefon minden további nélkül kiválthat egy komolyabb fényképezőgépet. Sőt azt mondom, sokkal jobban tudtam vele dolgozni mint egy nagy géppel. Ez egy komoly probléma, hogy a nagy és nehéz gépparkot hogyan váltsuk le. Mi a megoldás? Bizony azt kell mondjam, a tükör nélküli gépek vagy kis profi kompaktok mellett már a telefonokat is komolyan számba kell venni. Főleg ezt a masinát.

Túljutottam már azon az állandó szorító helyzeten, hogy bárhol is legyek, valami szuper géppel kell megoldanom a helyzetet. Már nem akarok kitűnni a technikával, igaz sohasem ezt akartam, és csak élvezni szeretem a helyzetet mellesleg ezt meg is örökíteni. Ehhez keresem még mindig azt ami ezeket a helyzeteket kivallóan megoldja.

Vicces a hatás, mikor egy komoly helyzetben előkapom a telefont, nem veszik komolyan, de ez pont jó is nekem, mert annyira személyes marad a helyzet, a beszélgetés nem feszengés, nincs lefagyás, marad az ember-ember közti spontán helyzet.

Megmondom őszintén, élveztem, régen nem voltak ilyen laza fotózásaim, közel engedtek magukhoz az emberek, hangtalan a gép, ez nagyon fontos pl. akkor, ha mellettem videó is rögzít egy időben, és a képminőség is nagyon sokat fejlődött a telefonban a Leicának köszönhetően.

Állandóan probléma az élesség, ezzel a géppel utólag is korrigálható az élességi sík és a blende által keltett hatás. Ezek persze csak utólagos hatások, mert a gép két sőt három Leica optikával rendelkezik, és a hátsó két Summicrom objektív, az egyik csak fekete fehérben a másik színesben rögzít és ezt összedolgozza, így kis fejszámolással kb 4x annyi képi információnk lesz. Természetesen sokkal kisebb optikákról van szó, de ennek ellenére mégis meghökkentő hatása lesz a képeknek. A nagylátószögű képek bár elvileg nem emberfotózásra valóak, mégis ebben az esetben igen jól dolgoznak, vagyis én szeretem ezt a hatást, sőt a nagyleicáknál is ráakasztom a nagylátót, és nyitva teljesen a blende, és úgy megyek. A telefon is tudja ezt, talán ezért szerettem meg azonnal.

Folytatás következik még 3 faluban jártunk. Nagyajta, Homoródkarácsonyfalva és Magyarszovát.

Összes fotó: Kelemen Gabriell, Huawei P10 Leica Dual Camera. Köszönöm a lehetőséget Huawei. Élnék még vele.

Még több fotó a Leicás telefonnal itt…

Posted in Nincs kategorizálva by kage on szeptember 11th, 2017 at 15:33.

Add a comment

Comments are closed.

Visit Us On TwitterVisit Us On FacebookVisit Us On Youtube