Leica Point újratöltve...

fotózzunk Leicául? nem kell ehhez Leica! vagy mégis?

szerelem…


gondolom itt mindjárt valami szaftos és titkos dolgokra gondoltak, valóban az… itt sorakoznak majd a szerelemeim…

………………………………………

Őrségi vallomások

Hétrétország: suttogó fenyves és szénaillat

“…Amolyan zug, erdőország-féle. Népét ezer éve tették e posztra, hogy a gyepűt “betöréstől” óvja…”
Nagyrákosi Batha Kálmán

Szalafő, Templomszer >>>Leica R8, 105-280 mm Apo Telyt


Egyszer volt, hol nem volt. Már elutazni is körülményes. Évek óta egy tortúra. Már lassan-lassan ismerjük az oda vezető út minden elágazását, minden sarkát, minden fáját. Meg-megállunk kisebb-nagyobb teendőink megfogalmazására. De ha aztán odaérünk…

A negyedik óra közepe táján, Körmend után, valami megváltozik. Eminnen egy másik világ kezdődik. Ez az ország zuga, félreeső hely, eredeti ízzel s lélekkel. Sokaknak mesélem, s mindig csak néznek, csak néznek rám, nagy szemekkel, látom, nem hiszik. Oda se neki, – gondolom magamban –, majd ha mentek visszafelé, akkor, majd fogjátok tudni.

Szalafő, Papszer >>>Leica R9, 2/180 mm Apo Telyt


Ébren álmodom
Becsukott szemmel, idézem a hullámos dombokat, harsogó réteket, a széna- és trágyaillatot, a sötét fenyveseket, az eső után pipáló völgyeket. Azokat a semmivel össze nem hasonlítható napkeltéket és napszálltákat, amiket gyüttmentként az Őrvidék lankáin megéltünk az évek hosszú során.

Szalafő, Angyalrét >>>Leica M2 Balck, 2/35 mm
Szerelem
Első látásra, örök életre. Az Őrség panasza ez, és az enyém. Oly ritkán láthatom sűrű levegőjét, íves dombhátait, ködbe burkolódzó aranyszín fáit, csendes fenyőhangjait, végtelenbe tűnő fehér-rózsaszín házait, ablakaiban kék köcsögös muskátlikkal. Sokkalta ritkábban, mint szeretném.

Velemér >>>Leica R4, 2/35 mm
Apropó muskátli – erről eszembe jutnak az ablakok, azok az ősrégi ablakok. Azt hiszem, kedves olvasó, nincs már az őrségben olyan ablak, amely ne került volna lencsém végére. Hol magányosan elhagyatva, hol tucatnyi gyerkőctől majdnem leszakadva, vadszőlővel benőve, vakon vagy pislákolva, úgyszólván minden helyzetben.
Egyszer volt, hol nem volt, most még van.

De meddig lesz ez így?

Töprengéseimbõl kitekintve csodálatos látványban lehet részünk, csak türelem kell hozzá, mint a mesében. Hajthatnám talán hétrétbe, vagy hiányától görnyedhetnék hétrét. Megszámolnám hét rétét, de talán hetvenhét vagy inkább hétszázhetvenhét legelõjét, akkor sem jutnék a végére e vidék rétegeinek. A hét rétbõl, három vagy négy mindenképpen filmjeim emúlziójában rejtõzködik, hogy újra és újra, sejtelmesen és ugyanakkor szemkápráztatóan megteljenek színekkel. Hívjuk most elõ együtt ezeket a kockákat! Tartsanak velem!

Velemér, Bothszeg >>>Leica M2 Balck, 2/35 mm

Elsõ rét, a valóság
“Különleges, folyók formálta dombvidék hazánknak ez a nyugati tája. Üde zöld rétek, fenyves erdõk, kristálytiszta patakok, dombtetõkön megbúvó apró falvak. Ez az Õrség. Az idelátogatók számára minden bizonnyal az a különleges szabadságérzés jelenti az Õrséget, melyet a civilizáció számtalan rombolásától megmenekült természet, az ehhez alkalmazkodó települések, és az ott élõ, barátságos nép megismerése okoz.”

Vend vidék, Kétvölgy, Ritkafalva >>>Leica R8, 2.8/35-70 mm

“Az Õrség hazánk délnyugati részén, a Dunántúli-középhegységtõl délnyugatra terül el. Területe 192 km2 és 18 községet foglal magában. Nehezen körülhatárolható, mert szerkezetileg kevéssé tér el környezetétõl, de önálló, sajátos kultúrát megõrzõ terület. A hagyomány szerint az Õrség ezeréves. Hazánkban az egyetlen vidék, ahol a magyarság a letelepedése óta egy helyben él. Elnevezését onnan kapta, hogy mint határmenti terület, a honfoglalás ideje óta határõrvidék szerepét töltötte be. A XI. században letelepített õrállók saját költségükön, saját fegyverükkel védték a nyugati határt.”

Vend vidék, Kétvölgy >>>Leica R8, 2,8/180 mm

“Szépsége, viszonylagos érintetlensége, növény- és állatvilágának érdekessége miatt jelentõs részét tájvédelmi körzetté nyilvánították.(Idén Nemzeti Park lett végre!) Azonban nemcsak természeti kincsekben gazdag, néprajzi szempontból is egyedülálló ez a vidék. Ember és táj ritkán tapasztalható harmóniában fér meg itt egymás mellett. Az úgynevezett “szeres” elrendezésû falvak megdöbbentõ egységet alkotnak. Mivel a patakokkal és dombokkal szabdalt felszínen nem férnének el hagyományos falvak, ehelyett utacskákkal szõlõfürtszerûen összekapcsolt néhány házból álló – kezdetben rokonok lakta – szerek, házcsoportok alkotnak egy-egy települést.”

Szalafő, Alszer >>>Leica Digilux 1

“A béke utolsó szigete, ahol kristálytiszta alpesi levegõ, elbûvölõ tájak és emberek, frissen fejt tehéntej, gombaözön, élõ fazekas-hagyományok, vénséges vén faházak, haranglábak, mûemlék templomok és ezernyi apró csoda várja az utazókat.”

Vend vidék, Kétvölgy >>>Leica R9, 105-280 mm Apo Telyt

Emberarcú táj
Minden tájnak ezer arca van. Hol zord, hol napszikrázós szénaillatú, hol meg, akár elrettentõ, vendégmarasztaló, szekérderékig érõ lucsokkal, sárral, éltünket nehezítõ. Nincs ez másképp az Õrségben sem. Akik lakják, azoknak mindennapi, olykor nagyon küzdelmes. Akik gyüvünk-megyünk, nekünk csoda e táj. Mi nem vívunk mindennapi harcot a suttugó sötét fenyvesekkel, a hirtelen levegõs, laza fényözönnel meglepõ bükkösre váltó, majd rögtön, virággal elárasztott kaszálórétbe torkolló tájjal.
A csípõs hajnalokat sem felejthetjük, mikor távoli harangzúgás, visszhangos messzi kutyaugatás és villanyfûrész hangja lebeg át a határon. Ott ülünk a magaslesen pirkadatkor s látjuk a szarvascsordát átvonulni a ködön át a hatalmas tisztáson. És hirtelen, csak egy pillanatra kibukkan a szikrázó napkorong, és bronzfénnyel árasztja el a dérlepte csapást. Megelevenedik a jeges szél is.
Vagy a fülledt nyár, mikor a pajtában a széna között a legfrissebb a forróság. Mindenki elbújik, csak e vidék virraszt éberen a tájon, hogy az ember éberen álmodjon.
Az embernek is ezer arca van. Mindenki más. Ha beszédbe elegyedünk az õrségiekkel, a táj is megszólal velük. Az idõs éveit taposó nénike bot nélkül már alig tud járni, mégis csillogó szemekkel hív be a házába: nézzem meg, férje “gelencsér népi iparmûvész”, papírja is vót róla, még lábával hajtotta a korongot. Minden formából – lábasbúl, köcsögbûl, fazékbúl eltett egy darabot. – Nagyon nagy kincs ez nekünk, sok pénzt akartak ezekért már adni, a múzeum is elvinné, de nem eladó – mondja.

Szalafő, Alszer >>>Leica Digilux 1

Második rét
Hajnali útra kelésünkkor, még sötétben – mint afféle bolond városinak beöltözve: barátom zöld vegyóban, vállán hatalmas izsákkal (a seregben használt vegyvédelmi felszerelés), én terepszínû ruhában -, elõre nem gondolva a dézsaesõre, magunkhoz szólítottunk két hatalmas tiritarka napernyõt, hogy mégse ázzunk agyon. A kutyák örjöngve fogadtak, a dolgos atyafiak meg csak félve köszöntek ki a nyitott “mihelbûl” – Mert itt mindenki köszön -. Szavunkra megnyílnak és elmondják: sok különc embürt láttak, de ilyen vadorzó és bohóc keverék még õket is meglepi. Tanulunk ám mi is, visszafelé már köszönünk elõre. A kutyák is csendesebbek.

Szalafő, Alszer >>>Leica R5, 2/50 mm

Harmadik rét
A gyerekek színes gumicsizmákban boldogan játszanak az évszázados pajta elõtt. Majd visítva másznak a “zetortaktor” ülésére, ez a kedvenc helyük. Tyúkocska után kúsznak az ólba, és kisvártatva tollasan egy tucat tojással kerülnek elõ, hogy egymást túlkiabálva meséljék melyik kotlós alól csenték ki…

Velemér >>>Leica M2 Balck, 2/35 mm

Vallomás
Évekig elõ sem vettem csak hébe-hóba a fényképezõgépemet. Annyira legyûgözött a hely. Sokáig csak szívtam magamba a réteket és a képeket. A falusi takaros házat, ahol laktunk a szer végén, körben sövénnyel, ablakában csüngö muskátlival, cigányalma- és szilvafával a portáján. Innen már csak a határ indul: az erdõ, a rét, és a bevetett búza. Itt még a térerõ is magunkra hagy, zavar is egy kicsit, de csak pár napig. Bedurrantok a kályhába. A lobogó tûz fénye ropogva árad a leszálló csendességre.
Vagy a régi boronaházban, ahol az este illata vegyül a friss faillattal. Ez egy különleges építmény, olyan mint Erdélyben vagy akár Kanadában, de nem rönk és nem is gerenda. Ez a borona, ilyet senki más nem formál csak az õrségi ember. Némelyikrõl nem is tudni, hogy fából van, mert kévûl vagy bévül, vagy ott sem látszik e vidék kincse: a fa.
De nem akarom az olvasót untatni.
Miért is nem fotografáltam eleddig? Teszem fel a kérdést, magamnak. A felszerelésre nem foghatom, hiszen van. Másra?
Tudom ám a választ, de nem mondom, mert szégyenlem.
Nem mertem. Jobban megfogott õ annál, minthogy szemérmetlenül belekontárkodjak. Meg nem is tudtam, hol kezdjem el…

Farkasfa, Hársas tó >>>Leica Digilux 2

Negyedik rét
A mézeskalácsház, amit egy fa köré építettek, a tetõzetbül kisudárúl két fatörzs. Évekig kerülgettük: mi is lehet benne? Azán egyszercsak tárva nyitva a kapu és bennt egy elvarázsolt történelem sok régi mütyürrel. Gyüjtõ szem hízik minden darabján. És mellette a ház, egy színház. A régi tükör elõtt üvegflaskák, a falon pipárium gyüjtemény, a sarokban babakiállítás, a konyha festett bútora a zománcos csészékkel egy rég letûnt világba repít, amit már csak ilyen városi gyüttmentek gyûjtenek maguk köré, olyanok, akik még a láncon rángatható csengõt is maguk teszik a helyére.

Vend vidék, Kétvölgy >>>Leica R9, 105-280 mm Apo Telyt

Ötödik rét
Gyöngyszem a völgyben: patakból lett tó a Hársas. Partján vigyázó szemekkel a víziõr – évek óta ismeretlen ismerõsöm -, a szürkegém. Õ a felvigyázó, figyel a visszhangra, nehogy mást mondjon mit illik. Órákat töltök ott, megpróbálom elképzelni, miként trónol a víz partján a kiszikesedett kopár fehér fán, alig látom, úgy egybeolvad a fával. Sokszor kerülgettem gondolatban, hogyan is kellene õkelmét lencsevégre kapni, de akárhányszor megközelítem, nem áll össze a kép. Tulajdonképpen a víz felõl kellene becserkeszni, de hát csónakból fotografálni merész feladat. Így hát marad ez a titok, mint látens kép a tó partján.

Vend vidék, Kétvőlgy >>>Leica Digilux 1

Hatodik rét
A vend néne (a Vendvidék az Õrvidék része, közvetlen határsáv, a felszabadulás után évtizedekig határövezet volt és csak az ott lakók járhattak be) kukoricát morzsolva a zuhogó esõben, a kástuban mesél: – Hát az ugy vón, mindán évben kávesebb a búza, mer’ ászik a szárvások – mondja ízes vendi-tót tájszólással – áz urám távály itt hágyott és ágyádül löttem, a fiam visszá-visszájár a városbul. Lehet hogy ez az utolsó kép, ami róla készült, bánom is, hogy nem több, de zuhogott, ahogy kell, és én áztam.
Tovább az úton hirtelen nemzetiszín sorompó. Hát ez mi? – kérdem magamtól. De már késõn. Képzeljék csak el! Két túlélõruhás, gumicsizmás, mocskos és sáros azonosíthatatlan alak, akkora fényképezõkkel, hogy akár gránátvetõk is lehetnének – illegális határátlépõ lett. Mert, hogy ez a határ volt. Nálam nem is volt semmilyen irat, otthon felejtettem mindent. Lélekben fel is készültem a bilincsre, de megúsztuk, mert az autót azonosítani tudták. Elengedtek.

Vend vidék, Kétvőlgy >>>Leica Digilux 1

Hetedik rét
A napszállta már völgyben s dombon talál. Ilyet még életemben nem láttam. A dézsaesõ hirtelen eláll. A völgy vágatának sûrû fenyvesébõl hírtelen pipálni kezd a pára. Eleinte éppen csak kevés, de aztán egyre több és több. Az egész végeláthatatlan völgyet ellepi. De ekkor a szürke, sötét ború alól kibújik a fáklya, a leszálló nap és lángralobbantja a tájat, akár egy szikra. A lélegzetem elakad. A gombot is elfelejtem nyomni, pedig most van nálam fénydoboz.

Szalafő, Pityerszer >>>Leica R5, 1,4/50 mm

Következõ rét
Nem folytatom, mert azon vettem észre magam, hogy az elkészült képekrõl beszélek, holott nem is arról akartam szólni, hanem az Õrségrõl.
Mit is jelent nekem ez a táj. Szülõhazám talán?
Nem, csak itt szoktam újjászületni, ahol megtörténik a csoda. Ahol körbeölel a természet, ahol érzem a teremtõ erõt a bõrömön, ahol kicserélõdik a szívem és megtöltõdik életem fotóstáskája újra nyersanyaggal, színekkel, illatokkal.
Az Õrvidékkel.

Kép és szöveg: Kelemen Gábor

Őriszentpéter, Baksaszer >>>Leica R4, 2,8/28 mm

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Szalafő, Felsőszer >>>Leica R9, 2,8/180 mm

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Szalafő, Alszer >>>Leica Digilux 1

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Farkasfa >>>Leica Digilux 1

Publikációk:

Foto Video Magazin 2002. áprilisi szám

Földgömb Magazin A magyar Földrajzi Társaság folyóirata, 2002/4.

Magyar Nemzet Hétvégi Magazin 3 alkalommal, 2002. november 2, 9, 16

Természet Világa Természettudományi közlöny 2002. május címlapfotó

Der Neue Pester Lloyd 2002. március 20.

Természet csodái Magyarországon 2002. Viva media kiadás, Az alpok üzenete, Az Õrségi Nemzeti Park

A Vista Utazási Iroda Hírlevele, 2002. szeptember

Értékörzõ Magyarország Nemzeti Parkok és a Világörökség 2003, Természetbúvár Kiadó

Vista Utazási Iroda 2003. belföldi utazási katalógus, címlap

Természetbúvár Magazin 2003. februári szám, Õrségi tájak

Vend vidék, Kétvölgy >>>Leica R8, 2/90 mm

© Minden jog fenntartva.

Comments are closed.

Visit Us On TwitterVisit Us On FacebookVisit Us On Youtube