Leica Point újratöltve...

fotózzunk Leicául? nem kell ehhez Leica! vagy mégis?

forradalom…


Egyszer volt egy forradalom. Mozgatórugója egy ember, aki életét az ügynek szentelte. Egy másik ember szintén ott volt, ahol a forradalom. Megszállottja egy kis fekete masinának.

A két ember találkozott. Egy alig hallható kattanás, és megszületett egy legenda.

Kuba, Havanna 1960. március 6.

Alberto Diaz Gutierez Korda elkészíti Ernesto Che Guevara portréját egy Leica M2-es kamerával és egy 90 mm-es optikával. A kép azóta is a világ egyik legismertebb fotója és a forradalmiság szimbóluma. Millió változatban él tovább. Alberto Korda nemrég eltávozott az élők sorából, de fényképével történelmet alkotott.

Leica M2 Black
A történelem kis fekete tanúja

Milyen szerepet játszanak a történelem tükrében a Leica fényképezõgépek? Gondoljunk csak Cartier-Bressonra, Robert Capara vagy Alberto Kordára.
Teréz anya 1980-as calcuttai fotójára vagy a saigoni vietkong fõbelövésére, az 1936-os spanyol háborúban lelõtt milicistára, esetleg Marilin Monroe portréira. A sort hosszasan folytathatnánk.

A Leica bevonult a történelembe.


Közelképek…

1957-ben, négy évvel az elsõ M jelzésu gép, a Leica M3 után, a gyár egy egyszerûbb és olcsóbb kamerával jelent meg a piacon, a LEICA M2-vel. Ennek a kamerának az összes lényeges tulajdonsága megegyezett az M3-éval, a következõ eltérések kivételével: a keresõben automatikusan, a használt objektívnek, illetve a kamera elülsõ oldalán található keretválasztó kar állásának megfelelõen, a 35, 50, 90 és 135 mm gyújtótávolsághoz tartozó világítókeret jelenik meg. Ezáltal szükségtelenné válik a “keresõszemüveg” a nagylátószögû objektívek esetén. A fényképezõgép távmérõjének közelpontját 1 méterrõl 70 centiméterre hozták ez által is megnövelve felhasználási területeit.
Ahhoz, hogy a keresõben a 35 mm-es képmezõ kerete is megjeleníthetõ legyen, a korábbi M3-as keresõjének 0,91x nagyítását meg kellett változtatni 0,71x nagyításúvá. Ezt a változtatást – kisebb-nagyobb eltérésekkel – a gyár azóta is alapbeállításként használja. Arról, hogy melyik keresõ “jobb”, vagy kényelmesebben használható, 1958 óta tart a vita.
A valóság egyszerûen az, hogy ez a személyes tetszésen és a fõ alkalmazási területen múlik.
Ha valaki nagylátószögû objektíveket is akar használni, elégedettebb lesz az M2-vel; ha többnyire teleobjektívvel akar fényképezni, akkor – nagyobb keresõképe miatt – elõnyben fogja részesíteni az M3-ast. Természetesen ez a kérdés az M6-os különbözõ keresõnagyítású változataival már a múlté.
Egyszerusítések is találhatóak a LEICA M2-nél. Az automatikusan visszaálló képkockaszámlálót egy kívül elhelyezett lapocska váltotta fel, amelyet a film befûzése után manuálisan nullára kell állítani. Ezen kívül 1959-ig lemondtak az önkioldó beépítésérõl, melyet aztán a legtöbb késõbb gyártott kamerába beépítettek. A sorozat indulásakor hiányzott a kamera elülsõ oldaláról a filmvisszatekercselést felszabadító kis karocska. Ehelyett ezeken a korai példányokon egy nyomógomb található. Mivel azonban a reteszt könnyen, ennek a véletlen megnyomásával is ki lehetett oldani, ezért váltotta fel késõbb a karocska a gombot.
A gyártás 1967-es megszüntetéséig, összesen több mint nyolcvanezer darabot gyártottak belõle, túlnyomórészt krómszínû házzal. Ezzel ugyan az M2 nem érte el az M3 kereskedelmi sikerét, melybõl összesen mintegy kétszázezer darabot gyártottak, de nagyon sikeres és szeretett modellnek bizonyult.

…feketén…

A Leica gyártásában különleges szerepet foglalnak el a feketére festett modellek. Ezeket sokkal kisebb darabszámban készítették, mint a krómszínu változatokat. A Leica M2 fekete válozatából kb. 1870 darab készult a néhány év alatt, amíg a típust gyártották.
Az elsõ M2-es modellt 1957-ben, 926001-es gyártási számmal készítették a wetzlari gyárban – akkor is csak kétszáz darabot. A típus 1968-ig futott, de az utolsó évben már mindössze egy darabot készült 1165000-os sorszámmal. A Leica sorszámait 1925-tõl folyamatosan, az elsõ gépektõl számolják és regisztrálják, így ezekbõl pontosan meg lehet tudni a gyártási évét és típusát egy-egy kérdéses gépnek.
A képeken látható Leica M2-es fekete modell 1960-ban készult, 1005249-os gyári számmal. Abban az évben valószínuleg 270 darab feketeszínu változatot és 10930 darab krómszínu kameraházat építettek. A valószínûleg jelzõt azért használom sokszor a számadatoknál, mert az egyébként alapos és jó források eltérõen jelzik az adatokat.
A gép érdekessége, hogy ez a változat már önkioldóval rendelkezik.
A fekete változat érdekes festési eljárással készült. A réz kameraház krómozáson esett át, melyre feketeszínu, a gyárban speciálisan összeálított nitrofestéket égettek rá.
A fekete szinu M2-es kameraházakat többféle változatban készítették. Volt, amin minden fekete volt, némelyeken az önkioldó vagy a keretváltó maradt krómszínu, de akad olyan, amelyiken a felhúzókar exponálógombja is krómszínu lett, és még jónehány változat, amit felsorolni sem könnyû, nemhogy ismerni

…fehéren

Az M2-es összehasonlítva a mai M6-tal érdekes dolgokról árulkodik.
A kamera háza csak néhány milliméterrel nõvekedett meg. Fõbb jellemzõi is szinte változatlanok, a záridõ-átfogás mindkettõnél 1 mp-tõl 1/1000 másodpercig terjed, 1/50 mp-es vakuszinkronnal. A világító keresõrámák – amelyeket az M3-nál építették be elõször -, az M6-ban mindig két gyújtótávolságot mutatnak, míg az M2-ben csak a behelyezett objektívét.
A keresõ alapnagyítása kis eltéréssel szintén, megegyezik a két gépnél.
Az M6-ról valamiért elhagyták az önkioldót, nekem nagyon hiányzik. A magyarázat valószínüleg az, hogy helyébe a fénymérõ telepét építették be.
A hátlapon található gyönyörû filmérzékenység-emlékeztetõ tárcsa az M6-nál funkciót is kapott: ezzel lehet a filmérzékenységet beállítani a fénymérõ számára. A dekorációból funkció lett.
Igen ritkán, de feltûnik egy verzió M2M jelöléssel is. Ez az 1966-ban gyártott, mindössze körülbelül 275 darab kamera el van látva a Leica-motorhoz való csatlakozóval, és a keresõjébe a 35/50/90 mm-es gyújtótávolságokhoz tartozó keretek vetítõdnek be. Az ehhez a géphez csatlakoztatható motor igen robosztus darab, szemlátomást nagyobb, mint maga a kameraház. Az USA-ban (és manapság internetes árveréseken) olyan megjelölések is találhatóak a LEICA M2-re, amelyek egy kicsit zavarosak. Az amerikaiak és a kanadaiak egy LEICA M2S-rõl -önkioldós változat – beszélnek és írnak, és egy 1966-ban az amerikai hadsereg részére gyártott sorozatot értenek alatta.

Meglátni és megszeretni egy pillanat mûve volt.
Tudatlanságomból fakadóan, mikor elõször kezembe vettem, csak azt láttam milyen szép a fekete váz a réz kopásaival. Fogalmam sem volt róla, mit tartok a kezemben. Mit tudhat ez a masina, melyet egy neves természetfotós barátom lelkes “Vivaldi! Vivaldi!” felkiáltásokkal hurcolászott körbe népes érdeklõdõk elõtt, utalva ezzel a zárszerkezet hangjára.
Ez a gép mesél. Mesél, több mint negyven évrõl. Mi történhetett vele? Lehet, hogy Korda ezzel fotózta Che Guevarát? Hol járt, mit látott és mit exponált le az elmúlt évtizedekbõl? Bárcsak beszélni tudna… De némán, kis kattanásaival is sokat mond.
Ez a Leica a történelem kis fekete tanúja.
Egyszer volt egy forradalom. Máig is tart.

Kelemen Gábor

Leica M2 Black. Felvételek egy eredeti gépről ami a tulajdonomban volt. Sajnos már csak a fájó emléke maradt nekem.

Leica M2 Black géppel készült felvételek, diáról szkennelve.

Mûszaki adatok

Kamera típusa:
24×36 mm-es kisfilmes (leica méret) mérõkeresõs kamera, mechanikus vezérlésu zárral.Objektív csatlakozás:
Leica M-bajonett

Fényrámás mérõkeresõ:
A téma megfigyelése nem az objektíven kersztul történik.

Keresõnagyítás:
0,71x minden objektívnél

Képmezõ határok:
Egy világítóráma bevetítése automatikusan az objektív betételekor.

Képmezõ választás:
Az objektív csatlakozás mellett egy háromállású kar.

Paralaxis kiegyenlítés:
A keresõ és az objektív közötti vízszintes és függõleges különbségek a mindenkori távolság beállításnak megfelelõen automatikusan kiegyenlítésre kerülnek, azaz a keresõ világító rámái fedésbe kerülnek az objektív által átfogott képkivágással.

Zárszerkezet:
Vízszintesen futó vászonredõnyzár, mechanikusan képzett idõk, egész értékekkel történõ beállítással, 1mp-tõl 1/1000 mp-ig, “B” idõ és 1/50 mp vakuszinkron idõ. Rekeszbeállítás:
Az objektíven található beállítógyuruvel, egész értékenként.

Kamera ház:
Réz kameraház kromózva, majd ezután fekete nitrofesték ráégetve.
Kopáskor a réz alap látszik.

Méret és súly:
138 mm x 75 mm x 33 mm
550 g

Comments are closed.

Visit Us On TwitterVisit Us On FacebookVisit Us On Youtube